Júni. 20

Korán keltem, igaz, korán is feküdtem le.
Este körülbelül 11-kor befejeztem az olvasást. Fáradt voltam az utazástól, és kicsit unatkoztam is.
Itt minden olyan, mint amikor utoljára jártam itt.
Nagyi persze túrós sütit csinált nekem, mert ugye az a kedvencem:) Reggelre meg foszlós kalácsot sütött. Azt reggeliztünk házi barack lekvárral. Valahogy mindig jobban esik, amit nagyi csinál, mint amit a boltban lehet kapni. Ebédre már palacsintát ígért, szóval azt hiszem legalább 2 kilóval több leszek, mire hazamegyek. Már írtam is egy mail-t apának, hogy állítson nekem össze valami diétát, mert nagyon rám fog férni.
Mackómnak is írtam, felhívni még nem volt szívem, mert tudom, hogy szombatonként sokáig alszik. Még csak egy napja váltunk el, de már hiányzik. Este majd beszélünk msnen is, ha minden jól megy. Sajna most mobil netről netezek és itt néha vannak vele problémák.
Ma átjön hozzám az egyik szomszéd lány, Sára. Kisebb koromban sülve-főve együtt voltunk. Még most is az egyik legjobb barátnőm, noha ritkábban találkozunk, mint régen. De azért majdnem napi szinten váltunk e-mail-eket és amikor itt vagyok, akkor jól elütjük az időt. Ő is jön majd hozzánk Budapestre a jövő hónapban. Szeretném már neki bemutatni Mutyuszkát, meg elmennénk bulizni. Nagy partyarc lett a csajból, pedig azért itt nem olyanok a lehetőségek, mint nálunk. Általában a közeli városba szoktak járni, de ahogy ő mondta "vágyik a nyüzsgésre". Apu is szereti, ha itt van, szerinte Sára a nekem való társaság, nem pedig a pesti barátnőim, akiknek máson sem jár az eszük, mint a pasizáson. Nem beszélve azokról a kortársaimról, akiket barátnőmnek nem választanék, mert borzalmasan el vannak züllve. Folyton csak az alkohol, a drogok és a szex. Ez jellemző a tizenévesekre, ami elég szomorú.
Azt hiszem az lehet a baj, hogy a szülőknek nincs elég idejük foglalkozni a gyerekekkel. A kapcsolatok felszínessé váltak. Nem mondom, hogy a szülők hibája ez, hiszen mindenki sokat dolgozik, de úgy érzem fontosabb lenne foglalkozni a gyerekkel, mint azért gürizni, hogy minden hónapban új, márkás cipőt vegyenek nekik. Nekem szerencsém volt. Apu rengeteget foglalkozott velem és ha nem is vagyok tökéletes, de egyszer majd hasznos tagja leszek a társadalomnak és nem egy elvonón vagy az utcasarkon fogom végezni.
A családoknak foglalkozniuk kellene egymással. De sok gyerek tehernek érzi, ha a szülei kérdezősködnek, ha több időt akarnak vele tölteni. Szívesebben vannak a kortárs csoporttal, idegen emberekkel, akikre a suli után már emlékezni sem fognak, mint azokkal, akik egész életükben mellettük fognak állni. Én boldog vagyok, ha apuval közösen kirándulunk, vagy együtt nyaralunk. És annak is örülök, hogy tudok programokat szervezni az apámmal és a barátommal. Így együtt, hiszen mi leszünk egy család. Apán is látom, hogy örül, hogy nem zárom ki az életemből csak azért, mert vannak korombeli barátaim, vagy mert van kedvesem. Nem változott ettől semmi, Ő mindig az apám marad, a legjobb barátom.
Huh..jól elkanyarodtam az eredeti témámtól. Azt hiszem itt most be is fejezem, mert kicsit elvesztettem a fonalat és már nem akarok vissztérni az eredeti mondanivalómhoz.
Inkább olvasok egy kicsit (Kurázsi mama és gyermekei), aztán várom Sárát, hogy bemenjünk a városba.
Napsütéses szép napot!