Unatkozva

Most éppen nem tudok magammal mit kezdeni.
Meg volt a vacsi, elmosogattam. Apu és Mutyuszkám meg a konyhában politizálnak. Most nem volt kedvem csatlakozni hozzájuk. Általában szeretek ott lenni velük. Van, hogy hozzászólok a témához-bár Mutyuszom szerint fiatal vagyok a politikához- de van, hogy csak hallgatom Őket. A két legcsodálatosabb embert az életemben.
Az egyikük az, akinek mindent köszönhetek. Mindent, amit eddigi életemben elértem. Lehet, hogy elfogult vagyok, de kevés apa képes arra, amire Ő. Egyedül felnevelt úgy, hogy soha egy percig ne érezzem az anyám hiányát. Megadott mindent, amire csak szükségem lehetett. Tanult velem és támogatott, hogy elérjem az álmaimat, a céljaimat. Örökre hálával fogok tartozni neki.
A másikuk pedig az, aki hátralévő életemben áll majd mellettem. Tudom, fiatal vagyok még ahhoz, hogy házasságon gondolkozzak, de ismerem, amióta az eszemet tudom. Már három éve komolyabban érdeklődünk egymás iránt, és azt hiszem ez az igaz szerelem, amiről a mesekönyvek írnak. Múltkor beszélgettünk a terveinkről- nagyon hasonló a gondolkodásunk-és azt mondta nekem, hogy azonnal feleségül venne, ha már befejeztem volna a sulit. Én meg hozzá is mennék. De az még sajnos 6 év. De együtt fogunk megöregedni...ez már bizonyos.
Mostanában egyre többet alszik nálunk. Szeret itt lenni, és én is szeretem, ha itt van. Meg apu is. Jó látni, hogy ennyire megértik egymást. Mutyusz még apu szerint is tökéletes.
Szóval már megcsináltam Neki az ágyat. Most meg várom, hogy bejöjjön hozzám jóéjt puszit adni. Általában addig nem megy át a vendégszobába, amíg el nem alszok. Tudom, alhatnánk együtt is, de én még nem szeretném. Jobb ez így, hogy nem zavar be a testiség.
Hétvégén nem találkozunk. Holnap vidékre utazom nagyszülőkhöz és ott leszek keddig. Imádok ott lenni. Nagypapa már mondta, hogy egy nagy tál friss cseresznyével vár, nagyi meg süt valami finomat. Mindig nagyon kényeztettek, egyetlen unoka vagyok.
Csak az a nő ne lenne ott. Nem nagyon szeretem látni. Meg zavar az állandó nyomulása. Folyton bizalmaskodni akar. Megkérdi, hogy hogy megy a suli, pedig semmi köze hozzá, nem ő tanul velem. Megkérdi, hogy megvan-e még a barátom-miért ne lenne? Imádjuk egymást, nem hagyom el. Az alma néha messze gurul a fájától, még ha ő ezt nehezen is érti meg.
Mutyuszom szerint nem kellene idegeskednem miatta. Nézzem levegőnek, az fáj neki legjobban. Nem hiszem hogy tényleg fájna neki. Ennek semmi nem fáj. Nem szeret engem. Csak most kezd ráeszmélni, hogy egyedül maradt, mint az ujjam.
Na befejezem mert cukormackóm épp most jött be.
Jó éjt mindenkinek:)