Ez van most

Megetettem a fiúkat, elmosogattam, elköszöntem szívemcsücskétől és aputól, most meg tétlenül ülök.
Csomagolni kéne, de még rengeteg időm van. Apu csak fél háromra ér haza, így akkor indulunk majd nagyiékhoz.
Igazából nem is sok pakolnivaló van. Néhány ruha erre a pár napra, higiéniai cuccok, meg a jövő évi kötelező olvasmányok. A csajok szerint túl sokat tanulok, de jövőre érettségizem, most kell belehúznom. És nem hagyhatom pocsékba menni a nyarat. Sok osztálytársam azt mondta, hogy stréber vagyok. Nem érdekel, irigyek, mert jók a jegyeim és vannak ambícióim. Most az egyetem a legfontosabb. Az ELTE a fő cél. Már alig várom, hogy drágámmal egy suliba járjunk.
Apu szerint is a tanulás a legfontosabb, és azt akarom, hogy büszke legyen rám, ahogy én is rá. Szóval nyáron olvasás és angol tanulás. Valahogy a nyelvekkel mindig gondban voltam, hiába segített apu is és Mutyusz is. Nincs nyelvérzékem, van ez így. Minden másból kitűnő voltam, csak az angol sikerül mindig négyesre. És nyelvvizsgához ez kevés.:(
Csináltam magamnak most tejszínhabos pudingot, azt majszolgatom. Bár, ha nagyi sütivel fog tömni négy napig, akkor lehet, hogy legalább itthon csökkenteni kéne a kalória adagot. Hiába figyelek kínosan a súlyomra, mert pillanatok alatt fel tud szaladni néhány kiló. Pár napja már apu is megjegyezte, hogy kihagyhatnám néhány napig a vacsorát. Nem, nem vagyok kövér, a barátnőim szerint még vékony is vagyok, de azért van egy kis pocakom.
Nem is tudom mit írjak, annyi minden kavarog a fejemben.
Unalmas lesz ez a pár nap vidéken. Szeretek ott lenni, és néha jó a nyugi, de nem nagyon tudom lefoglalni magam. Nagyiék korán lefekszenek este, nekem meg marad az olvasás. Tv-t nem nézek. Képtelenek jó műsort sugározni, csak a sok agyrohasztó, unalmas, semmiről sem szóló népbutító hülyeségeket. Azt meg nem vagyok hajlandó nézni.
Klárival beszélhetnék, ő nem nagy alvó, de vele nem fogok. Nem tudom, hogy fogom kibírni, hogy ne vesszek vele össze. Annyira irritál a jelenléte, meg amikor azt mondja "kislányom", brrr kiráz tőle a hideg. Ezerszer kértem már, hogy hívjon a nevemen, végül is arra van. Nem hülyeség, hogy az emberek utólag akarnak elvesztegetett éveket bepótolni? Amikor kellett nem volt, most amikor nem kell, lennie akar? Nekem ez furcsa és érthetetlen. Van, aki szerint gonosz vagyok. És hogy az emberek változhatnak, adni kell nekik új esélyt. Én minden nap számtalan esélyt adtam, vártam és vártam. Már nincs több esély.
Azt hiszem megváltás lesz az a jó pár könyv, amit az útra készítettem össze. Talán idén is csinálok olvasó naplót, az mindig jól jön, ha egy-egy fontos részt elfelejtek idő közben.
Na megyek is, azt hiszem összepakolok.